Ami formált
Emberek, kapcsolatok és rendszerek működése érdekel. Régóta.
Talán azért is, mert már egészen korán megtapasztaltam, mennyire sokféle dolog történhet egyszerre bennünk.
Azóta sokféle szerepben dolgoztam emberekkel: szociális munkásként, projektvezetőként, vezetőként, trénerként, coachként, facilitátorként és szervezetfejlesztőként.
A szerepek változtak. A kíváncsiság kevésbé.
Mi történik valójában az emberben – és mi történik közöttünk?
Talán korán kezdtem figyelni.
Gyerekként sok időt töltöttem kórházban, és a betegség a családunk életében is jelen volt.
Később értettem meg, hogy egymásnak látszólag ellentmondó érzések egyszerre is igazak lehetnek. Lehet valakit szeretni, és közben dühösnek lenni arra, amit egy helyzet elvesz tőlünk.
A tanulás és a teljesítmény sokáig fontos kapaszkodó volt számomra. Közben egyre jobban érdekelt az is, mi történik az emberekben, a kapcsolatokban és a közösségekben.
A középiskolában egy tanárom terelt a filozófia és a szociálpszichológia felé. Innen már elég egyenes út vezetett a szociális munkához.
Szakmai út
Az emberektől a szervezetekig.
Szociális munkásként gyerekekkel, hajléktalan emberekkel és hátrányos helyzetű fiatalokkal dolgoztam.
Közben egyre jobban érdekelni kezdett, hogyan működnek azok a rendszerek és szervezetek, amelyekben az emberek élnek és dolgoznak.
Nemzetközi tanácsadó cégnél dolgoztam, ahol a nonprofit üzletág kiépítésében vettem részt. Később egy kisebb, fiatal vezetőkre specializálódott hazai tanácsadó céghez kerültem, ahol előbb szakmai vezetőként, majd a coaching üzletág vezetőjeként dolgoztam.
A kisfiam születése után függetlenedtem, és azóta a saját szakmai utamat járom – szinte mindig másokkal együttműködésben.
Több coachképzésben dolgoztam mentorcoachként és coachokat képző szakemberként, és időről időre trénereket is tanítok.
Egyre kevésbé látom ezeket különálló szakmáknak. Inkább ugyanannak a kérdésnek különböző nyelvei.
Saját élmény, aztán beépítés.
Az önismeret sokáig nem szakmai eszköz volt számomra, hanem saját út.
Pszichodráma, mozgás, kontakt improvizáció, egyéni önismereti munka, szupervízió és később különböző szakmai módszerek kísérték ezt az utat.
Többnyire először megtapasztalok valamit saját magamon. Aztán tanulok róla. Ha pedig valóban helye van, idővel megjelenik a munkámban is.
Nem a módszer az érdekes, hanem az ember.
Ezért használhatok ugyanabban a folyamatban kérdéseket, modelleket, diagnosztikai eszközöket, mozgást, képeket vagy akár egy nagyon konkrét akciótervet is.
Mindig az a kérdés, mi segít most tovább.
Látni a másikat.
Talán ez az egyik legegyszerűbb megfogalmazása annak, ami ma is fontos számomra a munkámban.
Kapcsolódni ahhoz, ahol a másik éppen van. Segíteni abban, hogy meg tudja fogalmazni, mire van szüksége. Rálásson az erőforrásaira. Több lehetőséget lásson maga előtt. És egy kicsit jobban tudjon hinni magában.
Ugyanez érdekel akkor is, amikor egy vezetővel, egy csapattal vagy egy egész szervezettel dolgozom.
Nem megmondani, milyennek érdemes lennie. Hanem segíteni abban, hogy jobban lássa, mi van – és mi válhat belőle.
Visszajelzések
Ahogyan mások megélnek.
A munkámról talán azok tudnak a legtöbbet mondani, akikkel együtt dolgoztam.
Segített abban hogy megtaláljam a számomra hiteles vezetői szerepemet amivel önazonosan tudok jelen lenni és a csapatomat támogatni.
01 / 01
Folyamatosan tanulok.
Több mint húsz év után is fontos számomra, hogy új nézőpontokkal, módszerekkel és saját tapasztalatokkal találkozzam.
A szakmai tanulás mellett a saját önismereti munka és a szupervízió is része annak, ahogyan dolgozom.
Nem azért, hogy minél több módszerem legyen. Hanem hogy egyre többféleképpen tudjak figyelni.
Együttműködés
Akikkel együtt dolgozom
A munkáim egy részében más szakemberekkel közösen dolgozom. Ők azok, akikkel az elmúlt években a legtöbbször kapcsolódtunk össze különböző programokban és fejlesztési folyamatokban.
Szakmai háttér
Ha a szakmai állomások és végzettségek is érdekelnek, itt megtalálod a fontosabbakat.